Életre Nevelve

A Margit-szigeten, egy szép nyárias napon futottam össze rég látott barátommal, Nnamani Beával, akit mindenki CsokiBeaként ismer. Egy ingatlanközvetítői tanfolyamon találkoztunk, évekkel ezelőtt. Azonnal szimpatikus lett. Megfogott sugárzó jókedve, pozitív hozzáállása, természetéből fakadó őszintesége. Az egyik órán kikéredzkedett azzal, hogy „itt a hajléktalanom, adok neki valamit”. Ő olyan ember, aki nem a kirakatnak jótékonykodik, hanem hús-vér embereknek segít nap, mint nap, ahogy csak tud: riporterként, szervezőként és magánemberként is. Belülről ismeri a problémáikat, ő maga nevelőintézetben nőtt fel. Nagyon örültem a váratlan találkozásnak. Kezében nyuszis transzparenst lóbált, megkérdeztem mi ez, hiszen már elmúlt húsvét. Ekkor nagy vonalakban beszélt a projektjéről. 2014 Húsvétkor volt az első Miknyúlás kocogás, amit Méhes Krisztián talált ki. Az volt a célja, hogy intézetben lévő gyerekekhez csokinyuszit és csokitojást vigyenek. Ennek akkor nem lett folytatása. Most terveznek egy jótékonysági kocogást, szintén állami gondozott fiataloknak, aminek címe "Életre Nevelve". A lényeg, hogy az édességeken és játékokon kívül mást is kapjanak a gyerekek: tudást. Könyveket, filmeket is eljuttassanak a gyermekotthonokba. Közösen megnézni, beszélgetni róla. Az állami gondozott fiatalok nyolcvan százaléka elkallódik, bűnöző, prostituált, vagy fedél nélküli lesz. Jó lenne, ha nem csak egy burokban élnének odabent, legyen fogalmuk arról, mi vár rájuk a nagybetűs életben. Ez az első lépés. Később szeretnének egy központot is, hogy ha valakinek problémája van, tudjon hova fordulni. Hogy azon túl, hogy meghallgatják őket, segítsenek megbirkózni a kinti élet kihívásaival. Hogy becsüljék magukat, higgyenek magukban, abban hogy értékesek és szerethetők. Hogy nekik is lehetnek álmaik, amik, ha tesznek értük, valósággá válhatnak. Ha fontosnak, hasznosnak gondolod a kezdeményezést, csatlakozz az "Életre Nevelve" programhoz, kocogj velünk! Szeretettel várunk. (2021)