- Hol a slusszkulcs? – kérdezi a nő, az „s” betűt két, maradék foga közti űrből sejpítve.
- Fingom sincs – így a gyerek.
- Nem úgy érzem. Nyisd ki az ablakot.
Akkora lendülettel nyitja, hogy leszakad a fogantyú.
- Apjuk, te ezt hagyod?
- Mi vaaan? – horkan fel a tévé elöl az apa. Alkatra valahol a medve és a rozmár között helyezkedik el, attól függ, mennyire szépítünk.
- Sosem bocsátom meg neked ezt a gyereket – így a nő – a bocsra (vagy inkább bébirozmárra) mutatva. Hónalja izzadt nejlonotthonka-szaggal telíti a levegőt.
- Én mondtam, hogy hagyjuk a kórházban.
- Nem hiába volt a görögöknél az a tajgettó, vagy mi…
- De már itt van, és nem tudunk micsináni vele.
- Míg volt az iskola, meg a napközi, minden más volt.
- Ja – és nézi tovább a valóságshow-t, kezében egy Kőbányaival.
A gyerek közben kipakolja a hűtőt.
- Azt a szalámit jövő hétre vettem! – ordít a nő, és lekever egyet a gyereknek, akinek a fal adná a másikat. Ha nem százötven kilós lenne, a fal meg repedt…
A gyerek dühös bölényként ront anyjának, aki csak azért nem esik hanyatt, mert jómaga is százhuszonöt kilóval dicsekedhet.
- És te ezt hagyoood? – üvölti a férjének, aki el sem árulom, hány kiló.
- Ne akard, hogy…
- Üss csak meg, feljelentelek, és legalább egy hülyével kevesebbel kell élnem! – fröcsögi a nő.
- Egy-két hét, és vége a karanténnak! – érvel a férfi – azt már bírjuk ki.
- De én veletek egy napot se bírok tovább! – mondja a nő.
- Mennék is, ha tudnám, hol a slusszkulcs.
- Az anyád p…-ba!
- Ne szidd az anyám! – és megragadja a nő pár szál, zsíros haját.
A gyerek közben megeszi nemcsak a jövő heti, hanem a jövő havi kaját is. Ostobán vigyorog. Szája zsíros, lekváros, májkrémes, pörköltszaftos. Csuklik egyet. Málészájából fémes koppanással kiesik valami… Ököllel betöri az ablakot, kihajítja a kulcsot, és slussz.
Comments